Pápua Új-Guinea
Vanimotól nem messze, az indonéz határtól mindössze 25 kilométerre, kellemes tengerparti környezetben töltöttük utolsó napunkat Pápua Új-Guineában. A szárazföldi határt átlépve egy másik világba csöppentünk, alapjaiban változott meg minden. Tovább...
Wewakban landoltunk, ami egy szép tengerparti város, és nem utolsó sorban innen lehet eljutni szárazföldön a Sepik folyó környékére. Eltöltöttünk pár napot a civilizációtól elszigetelten élő folyami falvak lakóival, megfigyeltük a kultúrájukat, illetve annak hiányát is. Tovább...
Megérkeztünk fő programunk helyszínére, Gorokába, a városról elnevezett háromnapos fesztiválra. Ez Pápua Új-Guinea legnagyobb összművészeti eseménye, ahová egy zenés, táncos mulatság keretében, hagyományos, törzsi öltözetükben gyűlnek össze a környező falvak lakói. A rendezvényt 1957 óta tartják, ami mára egy kiemelkedő turistalátványossággá nőtte ki magát. Tovább...
Egy hosszú és fárasztó út után megérkeztünk a Kutubu tóhoz. Pápua Új-Guinea hivatalosan protestáns keresztény ország. Annak szinte minden ágazata fellelhető, de jelen van a katolicizmus is, illetve számtalan törzsi vallás, így valójában igen heterogén az összkép. A mi bázisunk egy misszionáriusok által épített telepen volt, közvetlenül a tó partjánál. Tovább...
Pápua Új-Guinea a legkevésbé urbanizált ország, a népesség mindössze 18%-a él városokban. A legtöbb ember az ország középső részén átnyúló hegyvidékben él, különálló csoportokba szerveződve. A nagyságrendileg 800 törzshöz legalább ugyanennyi bennszülött nyelv tartozik. A mai napig rendszeresek itt a törzsi villongások, háborúk. Többször is hallottuk helyiektől azt, hogy a hegyvidéki emberek kellemetlenek, agresszívak, és ezt párszor saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Tovább...
Bizonyára mindenki ismeri a címben szereplő, remek, jellemépítő ifjúsági tévésorozatot. Gyermekkorunk meghatározó mozija volt, de azt akkoriban nem értettük, hogy miért az a címe, ami, hisz semmi váratlan és semmi utazás nem volt benne. Az egyik főszereplő a saját falujának határait is csak nagy ritkán lépte át. Felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e utazni, kötelezővé kellene-e tenni minden ember számára. Én úgy gondolom, hogy nem. Ha valaki egy adott helyen megtalálja a számítását, a boldogságát, vagy bármit amit keresett az életben, akkor azt meg kell becsülnie, és semmi okát nem látom annak, hogy fel kellene adnia azt. Tovább...